Varázserdő, kerekítő,
Volt egyszer egy szép kis erdő.
Benne lakott négy jó barát,
Méhi, Medve, Mókus és Madár.

Jó barátok ők így négyen,
Megosztoznak minden téren.
Együtt járnak, makkot szedni,
Mézet, málnát, magot enni.

Vígan járják ők az erdőt,
Megvizsgálnak minden termőt.
Gondjuk van a beteg fákra,
Fűre, bokrokra, vadvirágra.

Hogyha a szél veszélyt jelez,
És az égbolt sötétebb lesz,
Méhi, Medve, Mókis és Madár,
Meglelik az erdő minden zugát.

Őrzi Medve az erdő nyugalmát,
Megvédi annak minden lakosát.
Repül Méhi a hírrel, ha nyílik a virág,
El ne fújja a szellő a virágok porát.

Mókus is ugrik, ha reccsen az ág,
Odahívja a bölcs Bagolyt és a Harkályt.
Együtt vizsgálják az öreg tölgy baját,
Meg látják benne a kéregmanócskát.

Berepül Madár az alvó manóhoz,
Énekelve kéri, hogy lásson munkához.
Kinőtte már ruháját az idős tölgyfa,
Repessze meg kérgét a kéregmanócska.

Hasadajnak, recsegjenek a fák kérgei,
Eként fejlődjenek a fák lombjai.
Virul az erdő, kórusban énekel,
Megköszöni mindazt, amit érte teszel.

Légy te is tagja e jó barátságnak,
Óvd az erdőt, madarakat és a fákat.
Mert ha egyszer te is erdőben jársz,
Álomszép, mesés helyre találsz.