Állatok elvackolódása – tevékenység tervezet óvodai foglalkozáshoz

Ilyenkor ősszel nem csak mi emberek készülődünk a télre, hanem az állatok is próbálnak elegendő élelmet felhalmozni és minél több zsírt felszedni, hogy gond nélkül átvészeljék a telet. Hogyan segíthetünk mi rajtuk?
Játékosan, mesével és szemléltetőkkel már kicsi korban is rávezethetjük a gyerekeket, hogy segítsük és védjük az állatokat.

Témaközpont

A gyerekeket a „Kör, kör ki játszik…”c. dalocskával körbe hívogatom, ezzel kezdjük meg a foglalkozást.
Kör, kör ki játszik?
Aki nem jön nem játszik.
Kör, kör ki játszik?
Csak egy kislány hiányzik,
Kör, kör ki játszik?
Csak egy fiú hiányzik.
Kör, kör ki játszik?
Mindenki játszik.
A gyerekekkel a „Szervusz kedves barátom…” című dalocskával köszöntjük egymást, a végén leülünk félkörbe. Egy beszélgetést indítok el, amit állatokról szóló képekkel irányítok.

„Ki mit csinált és hol járt a hétvégén?„

Meghallgatom a jelentkező gyerekeket, majd én is elmesélem, hogy merre jártam, ezzel kezdve a tevékenységet.

Én a hétvégén voltam az erdőben sétálni, mert nagyon szépen sütött a nap és ilyenkor nem szabad a házban ülni, ki kell használni a jó időt és kint játszani, sétálni a szabadban. Vittem magammal egy magocskákkal tele kosárkát is, hogyha madáretetőt látok, akkor tegyek beléjük magocskákat, ugyanis ilyenkor télen az erdei állatok és madárkák nagyon nehezen jutnak ennivalóhoz a nagy hideg miatt. Találtam is három madáretetőt és meg is töltöttem a magocskákkal. Volt szerencsém megpillantani egy mókuskát is, ahogy ugrándozott az ágakon. Eszembe is jutott az a mondóka, hogy: „Mókuskának…”
„Mókuskának négy a lába, (mutatjuk a két kezünk)
Ötödik a farkincája, (mutatjuk a két lábunk)
Ha elfárad, leül rája.” (leülünk a földre)
Elmondom kétszer a mondókát, majd közösen is elismételjük mutogatva.

„Azt tudjátok, hogy hol él a nyuszi? Mit csinál ő ilyekor ősszel? Mit keres?„

Egy nyuszit is megpillantottam és a szájában láttam valamit, ami narancssárga színű volt, szerintetek mi lehetett? Úgy gondolom, hogy egy sárgarépa volt és gyorsan szaladt vele az odújához, hogy bevigye és eltegye télire. Gyertek legyünk mi is kis nyuszik és játsszuk el a „Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva…” játékot.
Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
Máris egyet megfogott.

„Tudjátok, hogy a nyuszi mikor veszélyt érez, hegyesre tárja a fülecskéit? Mivel nagyon jó a hallása minden kis zajt észrevesz és azonnal el is szalad, hogy ne tudják bántani a nagyobb állatok, mint pl. a ravasz róka.„

„Láttatok már rókát? Hát rókalyukat? Mire vadászik a róka? Hová viszi a zsákmányát? Milyen szokott lenni a róka a mesében? Ki lesz most az én kis rókám?„

Kiválasztok egy gyereket, az ölembe ültetem és eljátsszuk a „Megy a róka lopakodva” című ölbeli játékot.
„Megy a róka
Lopakodva
Szedi lábát
Ravaszkodva
Menj el, róka
Hallod már
Jön a gazda,
Bottal vár, supp!”

„Ilyenkor novemberben mielőtt le nem hull ez első hó, az állatok kint járkálnak és ennivaló után kutatnak, hogy télen is legyen mit enniük. Az erdőben sok más veszélyes állat is él, mint pl. a medve, de ha nem bántjuk őket, akkor ők sem fognak bántani minket. Eszembe is jutott egy medvés játék, aminek a címe „Bújj, bújj medve…”

Páros számban játsszák. Választanak két „kapust“. Ezek egymással szembeállnak, s kezükkel „kaput“ alkotnak. A többiek a kapu mögött felsorakoznak. Az ének végén a kapusok lecsukják a kaput. A kapuban maradó játékosból is kapus lesz.

Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél szép csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepre!

Eléneklem egyszer az éneket majd elmondom a játék menetét. A játékot addig folytatom, amíg mindenkit megfogunk.